1200 kilométeres csatornát ásott volna a szerelmes király?
2017. október 18. írta: Bartha Tibor

1200 kilométeres csatornát ásott volna a szerelmes király?

csorszarka1710181.jpgSzép történet, de Csörsz árkát nem az avar király építette. Hanem a szarmaták a IV. század folyamán, egyes elemeit még ma is használjuk, például vasúti töltésként.

Ha valaki nyitott szemmel jár az Alföldön, északi és keleti határán lépten-nyomon fűvel benőtt, avarlepte árkokba botlik a Duna-Tisza-közétől Debrecen-Nagyvárad-Arad vonalán egész a szerbiai Versecig. Ez Csörsz árka, ami a párhuzamos szakaszokkal együtt egykoron 1256 kilométer hosszan nyújtózott a tájon.

Csörsz az avarok királya volt, aki egyszer réges-régen haddal segítette meg szövetségesét, a Pannóniában székelő longobard uralkodót, Rádot. Úgy elverték a longobardok földjére törő Frigyes királyt, hogy seregéből hírmondó sem maradt. A csata után hatalmas vigasság kezdődött, tánc, muzsika, énekszó, folyt a bor bőségesen.

Csak Csörsz ücsörgött szótlanul, szemét le sem tudta venni Rád király gyönyörű leányáról, Délibábról. Nem epekedett sokáig, meg is kérte a kezét, ám az apa feltételt szabott: "Legyen a tiéd, de csak úgy adom, ha vízen viszed haza."

Megértette a szót az avar fejedelem, nyomban egész népét munkára fogta, hatalmas folyómedret ástak, hogy vízen vihesse haza asszonyát. Éjjel-nappal dolgoztak az avarok, ám egy napon hatalmas vihar támadt, egy villám leütötte lováról Csörsz királyt, azon nyomban meghalt. A munka erre abba maradt, de még mindig látszanak az elkészült szakaszok, és több település is neve is őrzi az árok emlékét Ároktőtől Árokszállásig. És persze maga a mű: Csörsz árka.csorszarka1710182.JPG

A legendát már az 1559-ből származó Krakkói krónika is ismerte, sőt cáfolta: "SEITA Pannóniának királya. Ez a CZERSZ AROKIAT megvítta, kit nem azért híttanak Czersz árokjának, hogy azon a Czersz király feleséget hozott volna magának, hanem azért hogy az árkot, az országnak oltalmára legelőször csinálta volna, még Attilának előtte, mikor itt különb-különb nemzetek lakoznának" - idézi Farkas Kristóf Vince a Csörsz-árok rejtélye című cikkében a Rubicon Történelmi Folyóirat legfrissebb számában.

A ma már kissé nehézkesnek tűnő szöveg megjegyzi még, hogy az árkot még a magyarok előtt élő nemzetek építették, fénykorában olyan mély volt, mint most (értsd a XVI. században) egy várost ölelő védelmi árok. Szélére fákat ültettek, hogy gyökerei megóvják a beomlástól, erős őrséggel, kapukkal védték, gyakorlatilag a határ megerősítésére szolgált.
És valóban így volt, az árok a szarmaták határvédelmének fontos eleme volt. A szarmaták egy több törzsből álló, indoiráni nyelvcsaládba tartozó lovasnomád népességet takar, közülük a jazigok telepedtek le a Duna-Tisza-közén. Közvetlenül a római Pannónia provincia szomszédságába. Többször háborúztak a Római Birodalommal, de békeidőben kifejezetten jó viszonyt ápoltak egymással, élénk volt köztük a kereskedelem.

A szarmaták hátában erős vonalat alkotott a Duna és a római limes, elsősorban északról és keletről kellett germán törzsek betöréseitől tartaniuk. Ezért volt szükség az árokra, amelynek belső felére a kitermelt földből tömör sáncot emeltek, ezen kapukat nyitottak és behúzható hidakat létesítettek. A kapuk mellett állomásoztak a szarmata határőrök, őrállomásaik mellett egyes helyeken kisebb kereskedőbódék is álltak.

Több helyen mélységben is tagolták, azaz párhuzamos árkok futottak egymás mellett, és a rendszer fontos elemei voltak a természeti akadályok, amelyek az Alföldön áthatolhatatlan mocsarakat jelentett.csorszarka17101831.jpg

Az első szakaszt, a Dunától a Tiszáig futó Kis-árkot feltehetően 334-339 között építették, a munkát római mérnökök segítették: a birodalomnak is hasznos volt, ha ellenségeiket még az Alföldön sikerül megállítani.
A földmunkát kis építőközösségek végezhették, akik rövidebb szakaszokért voltak felelősek, az árok mindig az ellenség területén épült, míg a sáncfal saját területen. Óriási munka volt, bár több szakaszon befejezetlen maradt:

ahogy fentebb írtuk, hogy összesen 1256 kilométeren ásták ki a 4,4-10 méter széles és két-három méter mély árkokat, és emeltek sáncot a kitermelt földből.

Nem tudjuk, mennyire volt sikeres a rendszer, az V. században érkező hunok elsöpörték a szarmatákat, de még Pannónia provinciát is elfoglalták, az árokrendszer elvesztette funkcióját, ám több szakasza továbbra is használatban maradt.

Egyes helyeken a települések közti határt jelöli, máshol földutak futottak a sáncokon, sőt Jászdózsa és Jászapáti között ezt használták fel vasúti töltésként, de olyan szakaszok is vannak, ahol patakok, kisebb folyók természetes módon terelődtek az árokba. Mint Jászárokszállásnál, ezért is feltételezhető, hogy Csörsz király és vízi úton szállítandó feleségének mondája is ezen a környéken alakult ki.

Forrás: 24.hu

Képek: diszpolgar.hu, slideplayer.hu, 24.3pk.hu

A bejegyzés trackback címe:

http://ahazaismerete.blog.hu/api/trackback/id/tr6013007162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Le Orme 2 2017.10.19. 03:19:00

A szarmaták a magyarok adott korban érvényes elnevezése volt, semmi közük az indoirániakhoz. Magyarok voltak.

gigabursch 2017.10.19. 08:02:04

Nem seperte el senki a szarmatékat - de ezt illene tudni.
Na meg az avarok a_zavar korában éltek.
Az meg Atilla halálától a magyarok második bejöveteléig tartott.

Ami a Csörsz árkot illeti:
Százhalombatta - Gödöllő-Bükkalja-Debrecen-Arad vonalon van, helenyként párhuzamosan 4-5 ároksorral, amik között a távolság több kilométer és ezidáig egyértelmű hadi beazonosítása nem történt meg.
Halkan jegyzem meg: szakrális beazonosítással meg se próbálkoztak.

S mindemellett légifotóról egész jól kivehető a legtöbb helyen.

Bicepsz Elek 2017.10.19. 10:44:22

Ezek a karok es sovenyek gondolom nem akkoribol maradtak meg. Ilyeneket a romaiak epitettek mindenfele, foleg haboruk idejen(pl. Caesar Alesianal).
A szarmatak meg a hunok elott voltak itt es a mai Lengyelorszag teruleten. A szarmatak indoiraniak, a humok es magyarok pedig tobbnyire turk nepek voltak mar ekkoriban(ezert van Attilanak nagy kultusza pl. Törökországban is).

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2017.10.19. 11:27:28

Az árkok jóval gyakoribbak voltak az ártereinken úgy kb. a mongoljárásig.

A víz de még az árvíz is az erőforrás. Árpád-kori eleink tudták ezt. Hol van a helye az árvíznek? Magyarul értjük, tudjuk a választ. Ugyanis nem bonyolult.

Az ártéren.

Eleink az árterek terepszintje fölé kiemelt, a mainál 20-szor sűrűbb csatorna hálózattal juttatták ki az árt annak a terére. :-)

Gravitációsan!

Ma a belvizeket a Tisza középvizi vízhozamát felülmúló összegzett vízhozamú átemelőkkel "oldjuk meg", és hogy milyen "sikeresen" arra adok egy linket.

A mesterséges középső szintes fenekű csatornák fenékszintje valahol a középvízinél, vagy kissé alatta lehetett.

Történelmi toposz a KM-e árpád-kori élelem, hal, vad, gyümölcs bősége. Csak ezt a bőséget a természet (hatalmas nagy lapos feltöltődő ártereink és szélsőséges vízjárású folyóink) és a korai köznépi magyarság agro- és vízgazdálkodás technológiai ismereteinek (és grandiózus földmunkájának) együttese eredményezte.

Árpád hont foglaló, szerintük visszajövő magyarjai ehhez vajmi keveset tettek (semmit). Az árokrendszer kiásásához nagyságrendileg és minimum 10 ezer embernek 100 évi munkájára volt szükség.

Ez a sűrű árok-csatorna rendszer a 900-as évek elején már működött!

Nem kizárt korábbi, vagy jóval korábbi kezdete sem, ahogy a nyilván magyarul beszélő köznép is itt kellett hogy legyen már korábban is, igaz ez utóbbi észrevételem már a sajátom. Hiszen nekünk gyöttment szittyának kell lennünk, akik mindent a fejlett Eu-tól tanultak meg, hát ahogy a szeretetet, úgy a csatornázást, a halastavakat sem a papoktól tanultuk.

Mindezt 15. éve tudhatnánk (a vízügy is tudhatná), ha olvasnánk Takács Károly régész kutatásainak az eredményét:

www.origo.hu/kornyezet/20130528-ontozes-mezogazdasag-arpad-kori-csatornarendszer-halasto-legelo-ret-kozepkor.html

epa.oszk.hu/00400/00414/00001/pdf/takacskaroly.pdf

A nem túl régen felfedezett vagy harminc éve rekonstruált ártéri vagy fokgazdálkodás ennek a grandiózus rendszernek a török háborúk időszakában leromlott - elfajzott maradványa volt csupán. :-(

Tanulni az okosabbtól nem szégyen és ha történetesen ők az eleink voltak, az csak külön öröm.

Amit a reformkortól kezdve vízgazdálkodás címen művelünk az az állandó csapadék többletű országok lejtős csatornázásának az ész nélküli átvétele. Ugyanis a KM-e csapadéka szélsőségesen változó. Ezért amikor belvizes időszak volt, akkor a sziket kimosattuk és elfolyattuk.

Az intenzív öntözéses mezőgazdaság pont a mi klímánkon a fenntartható és eleink így is gazdálkodtak több mint 300 évig, de nem kizárt hogy akár sokkal huzamosabb ideig is! Ma is megoldható lenne, csak akarni kellene.

Ja, meg ismerni, megismerni, elismerni kellene eleink technikáját. :-)

Befejező megjegyzésem, nem jöttünk mi sehonnan sem. A köznépi magyarságnak nincs eredetmítosza, sok más néppel szemben.

Akikről a történelem a mai napig mesél mind harcos elnyomó kisebbség volt csupán. A köznép, ahogy ma is meg "nagy ívben le volt sajnálva".

Le Orme 2 2017.10.20. 07:04:03

@rdos: Az ártéri gazdálkodást vagy vadvízgazdákodást sokkal korábban is foglalkoztak, pl. Andrásfalvyí Bertalan, Timaffy László.
Az árpádi honfoglalás és államalapítás nem lebecsülendő. Természetesen magyarok éltek itt korábban is, az utolsó jégkorszak óta folyamatosan, de a központi hatalom megteremtése a 16. századig világhatalmi tényezővé tette Magyarországot.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2017.10.20. 09:08:17

@Le Orme 2: Ne engem olvassatok, hanem az origós (rövid) és epás (részletesebb) linkeket. Ez utóbbiban jóval több történeti rész is van pl. a mai tájban rekonstruált árpád-kori határbejárásokkal. :-)